Mr nagyon rgta ismerted, s mg rgebb ta szeretted. Ti ketten voltatok a tkletes pr. Hogy mita? Isten sem tudta mr. S egy meleg nyri nap utn, ballagtatok haza lomhn. Jtt az este, s a nap lement. Tbb pr is kz a kzben ment. Elrtetek a snekhez. S te szorongva kaptl a szvedhez. Itt trtnt… itt vesztetted el egykori jegyesed… Kit annyira szerettl, mint mostani kedvesed. „Semmi baj nem lesz, nem n vagyok!” E szavakkal csittgatott. S mikor mr az t felnl jrtatok, mint akinek valami rgen elfelejtett dolog jutott az eszbe, a fejhez kapott Odallt a peron szlre, s te elje. S elkezdte, a mr oly rgta vrt szavakat sorolni: „Mondd kedves, nincsen kedved hozzm jnni?” S te nkvletben mondtl r „IGEN!”-t! De mikor mr a gyr kezeden pihent, egy csapat suhanc jtt sebesen, s te lesodortad a snekre kedvesed. Ekkor az imnt bemondott vonat rkezett, mg csak nem is fkezett. Id kzben feljtt a Hold, s mindent ezsts fnybe vont… Te mg lttad szerelmed arct, ahogyan a fjdalomtl s a meglepetst torzul t. s ekkor minden olyan gyorsan zajlott, egy gyors „Szeretlek!” Egy sikoly, S egy segtksz kz. S alltan estl ssze a rmlettl, a fjdalomtl. s a gondolattl: Kt szerelmem vesztetem el ezen a helyen! s mikor msnap a krhzban trtl szhez, s a gyrdet nzted, elhatroztad: „n tbbet nem megyek frjhez!” Kiengedtek De gygyszeres kezelsre rendeltek, s els utad az tokverte helyhez vezetett, mi ktszer trte ssze a szvedet. S ott egy tucat gygyszertl mit suttyomban csrtl el az jszaks nvrtl, elaludtl szpen, halkan, hogy mikor a kvetkez vonat vagy jrkel rdtall, ott fekszel majd a gyilkos sneken, Bksen, de holtan… |